„Rendezni végre közös dolgainkat”

– A harmadik önkormányzati ciklust kezdheti el októbertől polgármesterként. Gratulálunk ehhez a sikerhez. Minek köszönhető, hogy ismét bizalmat szavaztak önnek a választók?
– Először is köszönöm ezt a bizalmat, nagy tisztesség a számomra. Sokkal több szavazatot kaptam, mint a Fidesz–KDNP pártlistája, és még magamat is legyőztem a választáson. A 12-es körzetben ugyanis (amelynek 1998 óta vagyok egyéni önkormányzati képviselője) polgármesterjelöltként több szavazatot kaptam, mint egyéni képviselőként. De a viccet félretéve, az emberek szerintem a kiszámíthatóságot, a higgadtságot és a stabiltást értékelik, és igyekeztem megfelelni ennek az elvárásnak. Amikor pedig az ember ilyen mentalitással, kellő higgadtsággal dolgozik, az visszahat saját személyiségére, megtanulja, hogy mindig figyelembe kell venni mások álláspontját és szempontjait is.

– Most különösen igaz lehet, hogy meg kell felelni mások, a másik oldal elvárásainak is, hiszen a képviselő-testületben patthelyzet alakult ki. Milyen tárgyalásokon van túl, sikerült-e egyezségre jutni a kerület zökkenőmentes irányítása érdekében?
– Szerintem jó úton járunk. Nagyra értékelem, hogy nem kaptam senkitől elutasítást arra a felvetésemre, hogy ideje „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”, ahogyan József Attila megfogalmazta. Nem mondtak nemet arra a kérésemre, hogy próbáljunk meg együttműködni. Már a választások előtt érezhető volt, hogy az emberek többsége megcsömörlött a pártpolitikától, vagyis azt a sárdobálást, ami egyre jobban eluralkodik a közéletben, egyre kevésbé tolerálják. Az önkormányzatiság azonban nem erről szól. Erről vannak ismereteim, hiszen 1998 óta – négy évet leszámítva – vezetője vagyok a kerületnek alpolgármesterként, illetve polgármesterként. Az önkormányzat működteti a településünket, a legfőbb feladata, hogy garantálja az itt lakók életének, jólétének és jóllétének feltételeit, a biztonságukat. Az emberek azt várják el tőlünk, hogy megóvjuk őket a szélsőségektől, hogy ne kelljen indokolatlanul nagy kockázatot vállalniuk, és ne legyenek kiszolgáltatva másoknak. Ezeknek az alapelveknek megfelelően tárgyaltam minden képviselővel, mindenki elmondta a véleményét, és hogy milyen területeken szeretne dolgozni a jövőben. Ha arra kényszerítjük magunkat, hogy egy győztes és egy vesztes táborra osztjuk a képviselő-testületet, nagyjából a választók fele úgy fogja érezni, hogy a vesztesek közé került, pedig ez egyáltalán nem szükségszerű. Az ügyek ugyanis közösek, a problémákra a válaszok sok esetben ugyanazok, a rendelkezésre álló források pedig végesek. A közös munkában pedig tervezésre is szükség van, olyan folyamatot kell működtetnünk, amely során távlati célokat is látunk magunk előtt. Ezért is elengedhetetlen az együttműködés.

– Ez nem valósulhatott meg az előző négy és fél évben?
– Részben igen, részben nem. Ennek is a pártpolitika az oka. Ideológiai kérdéseket próbáltunk meg ráhúzni konkrét ügyekre, ezért elakadtunk, és a szavazati többség akarata érvényesült. Ekkor állt elő az a helyzet, hogy a választók fele úgy érezte, vele szemben születtek döntések. Ezt felismerve mondtuk azt a kampány során, hogy „Mindenki fontos”, mindegy, hogy az emberek milyen pártot támogatnak, próbáljuk meg az érdekeiket képviselni ettől függetlenül. A másik jelmondatunk pedig az volt, hogy „Több önkormányzat, kevesebb pártpolitika”, ami a korábbiakban említettekre is utal.

– Ezek a tárgyalások azért mindig a pozíciókról is szólnak. Lehet már tudni valamit arról, hogy ki milyen pozíciókban végezheti majd az önkormányzati munkát, és milyen erőviszonyok alakulnak ki a testületben?
– Ebben a pillanatban erre mindenki által egyeztetett és támogatott megoldást nem tudok mondani. De szerintem ez fordítva működik, előbb a bizalom köveit kell elhelyezni, hogy végül mindenki megköthesse a maga kompromisszumát. Ennek az együttműködésnek a kialakítása október 1. és 15. között várható, és szerintem egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon szeretném, hogyha mindenki komfortosan érezné magát képviselőként ebben a rendszerben, vagyis olyan területekkel foglalkozna, ami őt érdekli, és amihez ért. A döntések előtt pedig megismerhetnénk teljeskörűen az információkat, és ezeket nem arra használná fel senki, hogy megtámadja a másikat. Erre mondtam azt, hogy kölcsönös bizalomra van szükség.

– Az együttműködés azért is fontos, mert ez alapján lehet megszavazni a kerületi költségvetést. Az önkormányzat gazdasági helyzete stabilnak mondható?
– Az elmúlt időszak sok rendkívül nehéz helyzetet hozott, túl kellett élnünk egy covid-járványt, egy energiaválságot, és a háború még most is húsbavágóan érint minket. Szerintem előfordultak baklövések a kormányzat és a főváros részéről is. Ennek ellenére mindig tervezhető és kiszámítható volt a gazdálkodásunk, ennek köszönhetően pedig sikerült megőriznünk a stabiltást. Sváb őseink mentalitásának megfelelően előbb takarékoskodunk, aztán költünk. Nem veszünk föl hiteleket, nem vállalunk kockázatokat, inkább kisebb lépésekben, de biztonságosabban haladunk előre. Jelenleg minden feladatunkra rendelkezésre áll a forrás. A bizonytalanság nem ebben van, hanem inkább abban, hogy mik a feladataink. A feladatok állandó átcsoportosítása, például az oktatásban, a közlekedésben vagy az egészségügyben, sokszor olyan zűrzavart okozott, ami az átlagemberek számára követhetetlen, és megjelent a gazdálkodásunkban is. Tipikus példa erre a gyalogátkelőhelyek esete, kék festéssel jelöltük azokat a zebrákat, amelyeket a főváros helyett újítottunk fel, vagy létesítettünk a kerületben, mert ezt nem voltak hajlandók elvégezni, miközben a kerületieknek fontos. Ha azonban mások feladatainak elvégzésére fordítjuk a pénzt, sokszor a sajátunkra jut kevesebb. Sokan méltatlankodnak például, hogy az utcájukban csak az egyik oldalon újítjuk fel a járdát, de nem tudják, hogy ennek ilyen okai is vannak.

– Milyen eredményekre a legbüszkébb az elmúlt négy és fél évből?
– Az már önmagában nagy eredmény, hogy az intézményeink jól és stabilan működhetnek a bölcsődéktől kezdve az iskolákon, a sport- és kulturális létesítményeken át az egészségügyi szolgáltatásokig vagy a közterületekig, de a beruházásokban is igen jól állunk. A szívemhez közel álló sportfejlesztések közül megemlíthetjük például a nagytétényi görpark megépítését, de hasonló létesítmény valósult meg Rózsavölgyben is, az Elágazás park. Az utóbbira nagyon büszke vagyok azért is, mert nemcsak sportpályák jöttek létre, hanem olyan integrált játszótér is, ahol a gyerekek együtt kapcsolódhatnak ki a fogyatékkal élő társaikkal. Nagyon jelentős beruházás volt a rózsakerti futókör kialakítása, ami igen népszerű a környéken élők körében. Komoly fejlesztésünk volt a DunaFok Szabadidőpark, ahol kosárlabda- és kézilabdapálya, fitneszpark, játszótér és jégsátor is üzemel. Nemrég megépült Nagytétényben a Tétény-rét Családi Park is, ahol valóban az egész család talál magának lehetőséget a szabadidős tevékenységre a kisgyerekektől a nyugdíjasokig. A beruházásaink egyik zászlóshajója a Zöldike Tagbölcsőde, amely nemcsak korszerű, környezetbarát épület, hanem nagyon jól érzik magukat benne a dolgozók és a gyerekek is.

– Mennyit fordítottak az infrastrukturális fejlesztésekre, például utak vagy járdák építésére?
– A legtöbbet pont az ilyen fejlesztésekre költöttük. A Budapest Útépítési Program részeként az elmúlt időszakban száz utcát láttunk el szilárd burkolattal, csaknem 15 ezer folyóméter hosszúságban. Ehhez meg kellett várni, hogy előbb kiépüljenek a közművek, a csapadékvíz-elvezetés. Az útfelújításoknak a csepeli szennyvíztisztító és az ehhez csatlakozó csatornahálózat kiépítése adott nagy lendületet még Tarlós István főpolgármestersége idején. Hasonló mértékben építettünk és újítottunk fel járdákat az elmúlt öt évben, 20 ezer négyzetmétert. Sokat költöttünk a közlekedés szabályozására is, forgalomcsillapító küszöböket, virágládákat helyeztünk ki a lakosság igényeinek megfelelően, és tervezzük a Kenderike utca és a hetvenes út kereszteződésében megépíteni azt a lámpás csomópontot is, amelyet a főváros forráshiányra hivatkozva nem hajlandó megvalósítani.

– Budafok-Tétény a főváros egyik legzöldebb kerülete. Hogyan próbálják ezt megőrizni? Mit sikerült elérni a környezetvédelemben, a környezettudatosságban?
– Ma már elmondhatjuk, hogy az összes intézményünkben megjelentek az alternatív energiaforrások a hőszivattyúktól kezdve a napelemekig, és az ehhez szükséges tárolókapacitást is fejleszteni kívánjuk. A közterületeinken is igyekszünk megóvni, gazdagítani a növényzetet, és a természetvédelmi területeinket is fenntartani a maguk gazdagságában és szépségében. Pályázati forrásból számos kerékpártárolót is építettünk az intézményeinknek, az iskoláinknak, hogy sokan a környezetbarát közlekedési formát választhassák. Folyamatosan újulnak meg a játszótereink is az ezekhez tartozó sportpályákkal együtt. Próbáljuk enyhíteni a globális felmelegedés hatásait, közel ötven klímaberendezést telepítettünk csak az elmúlt két évben az intézményeinkbe. Már hagyomány nálunk a növényosztás is. Öt év alatt 250 ezer növényt osztottunk ki a lakosságnak, hogy ezzel díszítse, szépítse a kerteket és az erkélyeket. A takarékosság jegyében 2700 esővíztartályt is ingyen biztosítottunk a helyieknek, és százezer zöldzsákot kaphattak a kerületiek az önkormányzattól a zöldhulladék elszállíttatásához. Ingyen osztottunk ki 570 komposztládát, hogy hasznosíthassák is az emberek ezt a zöldhulladékot.

– Évek óta közvetlenül be is vonják az embereket azokba a döntésekbe, hogy milyen fejlesztésekre költsék el a forrásokat. Bevált ez a módszer? 
– Szerintem ez a városrészünk legnagyobb innovációja. A Részvételi Költségvetés részeként az itt élők találják ki és szavazzák meg, hogy mire költünk közel 350 millió forintot a büdzsénkből. A Szepesfalvy Anna alpolgármester által vezetett csapat munkájának köszönhetően piacvezetők lettünk az országban az ilyen projektekben. Amiről azonban kevesebbet beszélünk, hogy a kulturális színtereink a Klauzál Házon kívül a civil szervezetek székházai is. Ezek a szervezetek pedig szintén maguk döntik el, mit kívánnak megvalósítani egy-egy évben, és ehhez kapnak támogatást. De hasonló módon, pályázati rendszerben kapnak forrásokat sportegyesületek, egyházi szervezetek is. Összességében 1,5 milliárd forint elköltéséről dönthetnek ilyen módon az emberek, ami nagyjából a kerület teljes költségvetésének a tíz százaléka.

– Hétfőn elkezdődött a tanév. Hogyan tud segíteni a kerület az iskolakezdésben a családoknak?
– Kedves hagyomány nálunk, hogy az elsősök egy kis csomagot kapnak tőlünk ajándékba az iskolakezdéshez, amelyben például tornazsák, színesceruza-készlet és egy levél is van. A kis levélben sok sikert kívánunk nekik és arra kérjük őket, legyenek büszkék arra, hogy itt élnek. Mert nemcsak mi őrizzük a hagyományainkat, hanem a hagyományok is megőriznek minket. Nagy segítséget nyújtunk a közétkeztetésben is. Az a szülő, aki teljes árú költségtérítést fizet, sem fizeti meg a menza teljes költségeinek a húsz százalékát. A gyerekek közel negyven százaléka kap ugyanakkor jelentős kedvezményt is. Semmit nem kell fizetni azoknak, akik rendszeres szociális támogatásban részesülnek, más jövedelemhatárnál, vagy ahol három vagy több gyermek van, automatikusan ötvenszázalékos kedvezményt kap a család a térítési díjból. Folyamatosan teszteljük, ellenőrizzük a menza minőségét és mennyiségét, illetve vizsgáljuk például az úgynevezett svédasztalos rendszer bevezetésének lehetőségeit. A rendszeres nevelési támogatásban részesülő családok tanévkezdéskor automatikusan emelt összegű támogatást kapnak, és igényelhetnek beiskolázási segélyt is. Az iskolák fejlesztési támogatásra pályázhattak ebben az évben, erre százmilliós keretösszeg állt rendelkezésre. A pénz felhasználásáról a szülők, a gyerekek és a tanárok együtt döntöttek. Nagy sikere volt ennek a pályázatnak, és mindent meg fogok tenni azért, hogy ez folytatódjon.

– Mik a következő ciklus legfontosabb feladatai? Mit kell megvalósítani először a kerületben?
– Vannak olyan problémák, amelyeket minél előbb orvosolni kell. A legnagyobb gond az, hogy a kerület több mint húsz százaléka külterület, ahol olcsóbban jutnak telekhez az ideköltözők, és engedély nélkül építkeznek. Később pedig követelik, hogy minden szolgáltatáshoz hozzájussanak, amelyek belterületi, azaz a legálisan beépíthető területeken elérhetők. A fővárossal és a kormányzattal együtt kell megoldanunk a külterületeink helyzetének rendezését. Nagyon fontos az árvízvédelem megoldása is. Két, ilyen szempontból rizikós terület is van a kerületben. Az egyik Rózsavölgy, ahol a Hosszúréti-patak szokta elönteni a kerteket. Komoly előrelépésnek tartom, hogy a lakók megértették: ha nem akarják, hogy elöntse őket a víz, akkor helyet kell biztosítani a gátnak, amelyet az ígéretek szerint szintén állami forrásból fognak megépíteni. A másik, árvízzel érintett terület a Horgásztelep. Még fővárosi képviselőként sikerült elérnem, hogy a főváros tervezteti az itteni árvízvédelmet. A mi álláspontunk szerint egyébként egy olyan mobilgát, amit a Római-parton szerettek volna alkalmazni, erre a területre is jó megoldás lehet. Elengedhetetlen a közlekedés fejlesztése, mert ebben velőtrázóan nagy gondok vannak. Évek óta mondjuk, hogy P+R parkolókra van szükség, és olyan elővárosi vasútra, amelynek a szerelvényei maximum húszperces követési távolsággal közlekednek és megállnak nálunk. Fontos a kerületi villamospályák felújítása, alkalmassá tétele a korszerű CAF-villamosok gyorsabb közlekedésére. Ez, és a nemrég megépült körforgalom is része annak a lassan húszéves fővárosi koncepciónak, amely Budafok belvárosának átfogó felújítását célozza.

– Idén rendezi meg a kerület a 34.  Budafoki Pezsgő- és Borfesztivált. Komoly eredményeket sikerült elérni a gasztronómiai és a borkultúra területén. Elég, ha csak a Budafoki Pincejárat rendezvényire gondolunk, vagy az itt működő régi és új pincészetek tevékenységére. Lehet-e még fejlődni ezen a területen?
– Nemcsak lehet, hanem kell is. Egy település akkor működik jól, ha van valódi és élettel teli arculata, amely vonzza az idegenforgalmat. A pezsgő- és a borkészítés nemcsak művészet, hanem ipar is, és az ágazat magyarországi termékeinek közel hatvan százaléka megfordul a kerületben, mert itt tárolják, palackozzák. Évtizedes álmunk ezért, hogy egy országos nagyberuházás keretében létrehozzunk Budafokon egy Kárpát-medencei Borközpontot. Ehhez már rendelkezünk ingatlannal is, az Oroszlános Udvarban a volt Törley készáruraktár pincéjével. Ebben az udvarban van a fesztiválunk egyik fő helyszíne is, ahol reményeink szerint idén is remekül szórakoznak majd a vendégek.

HARASZTI GYULA